Author Archives: Jávori Ildikó

Mihez lesz elég a napi 7 perc olvasás?

Már napi 7 perc rendszeres,  hangos olvasás is  biztosan elég ahhoz , hogy egy 2.osztályos  gyermeknél az olvasás  automatizálódjon, és utána legyen esélye a gyermekednek a szövegértő olvasásra is.

Ha az olvasás sok-sok gyakorlással  automatizálódik, akkor az agyának nem  kell már  a betűformákon gondolkodni, hanem ránéz a betű alakjára és automatikusan felismeri  a betűket. Ez egy feltétel a szövegértés előtt. Ugyanis a szövegértő olvasás csak akkor tud kialakulni, ha a betűfelismerés már automatikus. Csak ez után tud az agy az elolvasott szavak tartalmára is figyelni.  Na, de amíg a betűk alakján “agyal”, addig nincs belső képzelőerő, addig nincs szövegtartalom. Viszont, ha már nem kell az agynak azon gondolkodnia, hogy ép az a  forma melyik betű,  akkor már tud az agy belső képeket gyártani. Ilyenkor az elolvasott szavak szövevénye már egy “belső moziként” megjelenik képekben, tehát az olvasott szöveg megértése létrejön.

Nagyon lényeges, hogy a betűkkel való “találkozás” kötődjön minél kellemesebb és minél változatosabb élményekhez. Az olvasás legyen kényelmes helyen (pl.párnák között, plüss kedvencnek olvasva…) , kényelmes ruhában, kényelmes körülmények között, ( pl. fincsi kakaó, frissen facsart gyümölcslé kortyolgatása is megengedett ilyenkor ….) ne kössétek az “ebet a karóhoz” a napi gyakorlásoknál. Tudjátok, milyen izgalmas az asztal alá bújva olvasni, vagy takaró-sátorban elemlámpával? Engedd meg bátran az ilyeneket is!

Más a helyzet azoknál az 1.-2.osztályos lurkóknál,akik diszlexiások. Náluk a napi 7 percnél sokkal több gyakorlás szükséges. Ennek is van jó megoldása, de erről majd máskor írok. Figyeljétek a rovatomat!

Jávori Ildikó

A rajtnál kell a gázpedált taposni, Anyukák!

A rajtról lemaradni? Késve indulni? Olyan hátrányok a versenypályán, amiket szinte lehetetlenség  behozni vagy tutira többlet  üzemanyagodba fog kerülni. 

Ezért most, a TANÉV KEZDETÉN  kell tisztáznunk gyermekünkkel az elkövetkező 10 hónapra   az elvárásainkat, mert novemberben már csak sokkal több időbefektetéssel és – energiával tudunk változtatni gyermekeink túl laza tanulási rutinján, vagy az otthon töltött délutáni  és esti órák lustácska tempóján.

Ezeket érdemes átbeszélnetek : időbeosztás a suli után  + mindennapos önálló tanulás szakaszai+ jutalmak és veszteségek.

2 jól bevált “Super Mom” megoldás a 9 közül:

– “hazaérkező lista”, amiben leírod miket tegyen meg és ki is teszitek a szobájába a falra. Még a csúcsmenedzserek is használnak check-listet.  ( check-list: kézmosás, átöltözés, táska kipakolása, 15 perc relax, tanulás, bepakolás másnapra, pihenés, esti rutin, olvasás. Nem csak Neki lesz öröm, ha nem Te noszogatod majd ezekért.

– egy falinaptár havi bontásban a szobájában, ahová minden nap  be tudja írni az előre bejelentett dogákat, teszteket. “Hurrá faktor”  tud lenni ezek áthúzása, ha már túl van rajta, egyébként pedig emlékeztető és időzítő funkciója lesz.

Ha kíváncsi vagy a másik 7 Super Mom -ra is , írj nekünk ( info@eleventeam.hu) és elküldjük Neked.

Pénz spórolás vagy famentés?

Egyértelműen a fák nyertek. Én az idén sem vettem új kottafüzetet  a kisfiamnak  az ének órákra.  Volt benne még bőven üres lap, eszem ágában sem volt újat venni és ezzel pazarolni a Föld fa készletét. ( szerencsére a Tanítója az énekoktatásban nem a kottaírásra helyezi a hangsúlyt, hanem az éneklés és a zenehallgatás élményére, így maradt bőven benne üres oldal )

Átcímkéztem elől, és belül a lapoknál az üres  részhez is beraktam egy elválasztó címkét és kész. Bevallom ugyanígy tettem másik 3db tavalyi füzetével is. Sőt, azt is bevallom, hogy ez az ének füzete már 2 éve megvan és most “futja” a 3 .sulis évet.

Mi több, így legalább egyben látja a Kisfiam  a saját fejlődését akár fogalmazásból, akár angol nyelvű naplózásban, akár kottaírásban.

Legyetek Ti is   környezettudatosak a füzethasználatban!    Hagyjunk hátra élhető Földet a gyermekeinknek!

Tőlem street story – Gyors mese vagy lassú mese?

Lépten-nyomon annyi gyermekekkel kapcsolatos utcai történetbe vagy -helyzetbe akadok bele, amiről épp akkor eszembe jut valami más, valami még fontosabb. Az is eszembe szokott jutni ilyenkor, hogy ” de jó lenne ezt megosztani másokkal” , így elhatároztam, hogy itt fogom ezeket megírni, valakiknek valamikor hasznos lesz majd.

A gyermekorvosi rendelőben: 2,5-3 éves kisfiúcska Anyukája ölében ül. Ők is várakoznak. Anyuka kezében  mesekönyv, előre gondolt a várakozás  hosszú perceire, és arra, hogy viszonylag csendes dologgal kellene kitölteni a lassan vánszorgó időt. A Fiúcska hol figyel-hol nem, sem a mese, sem a könyv színes képei nem kötik le eléggé a figyelmét, ficereg-mocorog, aztán minket is megszólít:” hogy vagy? …hogy hívnak?”  De beszél a falon lévő rajzfilmfigurákról is. Minél többet kérdez és minél jobban csapong a kicsi fiú figyelme, Anyukája annál gyorsabban olvas, már hadarva, hangja daráló motorjára kezd hasonlítani, egyhangú mormolás, sietős lapozások, mintha nagy elhatározása lenne, hogy csak azért  is kiolvassa ezt a mesekönyvet, mire bejutnak a dokihoz.  Esküszöm rá, hogy pont ellenkezőleg kellene tennie: lelassítani a felolvasást. Szurkolok Neki, hátha ráérez, hogy pont nem kellene átvennie gyermeke pörgését-csapongásait, hanem “ellen tartani”, vagyis lelassulni, színészkedősen olvasni, játszani a hangjával, rámutatni a képeken egy-egy részletre .  Annak… lenne esélye, hogy lekösse kicsi fia figyelmét. Nem ez történik. Marad a hadaró meseolvasás. Pár másodperc múlva a Kispasi már feszeng ide-oda, és már harcol is Anyuka ölelése ellen. Persze Anyukája csalódott és dühös. Lett volna esélye a mesélésnek… ( Ha izgatott a gyermeked, Te maradj nyugodt….ha pörgős a viselkedése, Te lassulj le! A balansz Te magad vagy. )