Jávori Ildikó rovata – Szánkáztam Afrikában

  • 1

Jávori Ildikó rovata – Szánkáztam Afrikában

Category:Jávori Ildikó rovata

Most szombat reggel van. Jajj, de jó! Az első reggel ebben a tanévben, amikor nem kell ébresztenünk a gyermekeket. Az én kisfam, Bence is alszik még, és addig fog, ameddig csak jólesik Neki.

Erről eszembe jut, hogy  az iskolai napokon, amikor kötelező időben felébredni, akkor van egy szertartásunk itthon. Mert a szertartások jók és  hasznosak is, ellentétben a babonákkal. A szertartásaink segítenek rákészülnünk arra, ami következni fog, segít lelkileg ráhangolódni , és figyelmeztet minket arra, hogy biztosan be fog következni az a bizonyos dolog. Gondoljunk csak az év legjobb időszakára, az Ádventre, ami egy egész szertartás sorozat az életünkben: a 24  napos  ádventi ajándék zsákocskák,  a karácsonyfa feldíszítése,  az esti ajándékbontás, a karácsonyi sütik illata vagy íze, de biztos minden családban van szülinapi szertartás is, ami mindig ugyanúgy ismétlődik.  A szertartás összetart és összeköt.

Szóval, visszatérve a mi reggeli szertartásunkra, az nem más mint az a dalocska, amit még az én Laci Nagypapám énekelt oly sokszor nekem. Még most is jól emlékszek a Nagyiéknál a dunyha melegére, ( nem voltak még akkor szintetikus paplanok, memória párnák, akkor még más volt) melyet minden este jól fel kellett rázni lefekvéskor, és a drága Nagypapi simogató kezére a hátamon és a kellemes, “magyar nótázós” hangjára “, ami még most is, annyi év elteltével jóérzéssel tölt el és belém ivódott:  “Jó reggelt itt a tej, kelljünk gyorsan fel…szervusz párna, szervusz paplan, váljunk csendben el…jó reggelt itt a tej, kótyagos a fej, mert olyan furcsát álmodtam, hogy nem is mondom el…szánkáztam Afrikában, felmásztam a Szaharára, Nápolyban jéghegyek közt másztam mindig fel…Jó reggelt itt a tej ébredezni kell, szervusz párna, szervusz paplan, válljunk csendben el!” Sokszor hallottam ezt, hány, meg hány reggelen.  Csak később jöttem rá a dalocska lehetetlenségeire, szánkázni Afrikában?…nincs is ott hó! Már 2 éves kora óta, a bölcsibe induló reggelek  óta éneklem ezt Bencusnak, és nálunk is dukál hozzá a hátsimi, ahogy  1 generációval korábban nekem is kijárt gyermekkoromban.

Estére is lett egy  szertartásunk Bencével, a sötétben eltöltött dumás perceink után én ezzel köszönök el Tőle: legyen az álmod világoskék, habos és rágógumi illatú. ( csajos változata: legyen az álmod rózsaszín, habos és rágógumi illatú. Ezt a változatot évekkel ezelőtt a nyári táborainkban a lányok szobájában mondtam és Náluk is bevált) Mikor a “habos” szónál tartok, Bencus mindig ezt mondja: babos….és mosollyal a pofiján hunyja le a szemét.  Ezzel jelezzük, hogy a fények kihunyása után, a beszédet is befejezzük mára. Én még pár percig körkörösen simogatom a hátát, balról jobbra körözve, a szívétől kiindulva és oda visszatérve….de már hallom, és érzem is a tenyeremmel az egyenletes, nyugodt légzését…pár perc és elalszik a Kisfiam.

 


1 Comment

Kovács Miklós

október 20, 2019at 2:22 du.

Bővítheted a szundító repertoárt. Én az “Este jó, este jó, együtt lenni jó, apa mosdik anya főz … ég a tűz a fazék víznótát fütyül, bogárkarika kering a lámpa körül …” és így tovább.

Leave a Reply