Jávori Ildikó rovata – Új felfedezés a diszlexiásoknak.

Jávori Ildikó rovata – Új felfedezés a diszlexiásoknak.

A diszlexiás gyermekek nem szeretik meg az olvasást, mert Nekik a betűk felismerése nem okoz örömet és pozitív élményt, számukra ez csak küzdelem. A diszlexia még gyógypedagógusok által sem kezelhető ki náluk, egy életen át tartó állapot az olvasásnál és/vagy a szövegértésnél. A Világon 650 000-700 000 diszlexiás él.

Lehet, hogy egy francia kutatócsoport rátalált a diszlexia okára, így az is lehet, hogy a számukra jó megoldás  –  hogy az olvasást megtanulhassák –   már nagyon közel van a diszlexiás gyermekek számára.

A nyomtatott betűkre való ránézést követően a diszlexiások agyában a betűk formájáról egy zavaró kép keletkezik az agyukban, még mielőtt összeolvasnák a betűket.

Az emberek között vannak bal vagy jobb kezesek. Így van ez a szemünkkel is, a két szemünk közül az egyik a domináns szemünk. A domináns szemünk mindig több idegpályával kapcsolódik az agyhoz, mint a nem domináns szem, így az agyba eltérő “képek”érkeznek be a betűk formájáról és az agy kiválasztja a helyes betűformát amikor olvas. Azoknál, akik  diszlexiások –  ez az abszolút új megfigyelése a francia kutatóknak – az egyik szem sem lehet domináns, mert mindkét szemük szimmetrikusan , azaz ugyanannyi idegpályával kapcsolódik az agyukhoz. Szerintük az asszimmetria hiánya lehet az oka a diszlexiás olvasásnak.

A francia kutatók ennél is tovább mentek és kiderítették, mivel szimmetria van a diszlexiások két szeme között és ezért az agyba zavaró képek érkeznek a betűkről, kifejlesztettek egy ledlámpás megoldást a számukra. A ledlámpa villogásával kitörlődik a zavaró betű-kép az agyból, így az agy a helyes formát látja a betűknél, vagyis létrejön az agyukban a betűk forma szerinti felismerése és így összeolvashatókká válnak. Hurrá!

Ennyire közel lennénk a diszlexia megoldásához?  Én örülnék ennek. Viszont még hátra két  másik nehezítő körülmény kiküszöbölése is a diszlexiásoknál: a figyelmetlenségük és az elolvasott  szöveg megértésének a hibája. A diszlexiásoknak  kisebb-nagyobb mértékben, de a figyelemzavarukkal  is meg kell küzdeniük, mert a figyelmüket csak rövidebb ideig képesek “betűfelismerő üzemmódban” tartani, túl hamar elfárad az agy figyelme. Tehát, akkor a betűk formáját a ledlámpával lehet, hogy már képesek lesznek pontosan azonosítani, így  már csak az van hátra, hogy a figyelmük hosszabb fenntartását elérjük majd. Ez utóbbiért az agy homloklebeny területe a felelős.  A másik, hogy betűk összeolvasása közben a betűkből összeálló szavakat is meg kell érteni ahhoz, hogy a szöveg tartalma “összeálljon” a fejükben. Bár lehet, hogy ha a betűk kiolvasása már nem küzdelem, akkor az agyuk értő olvasása is könnyebben létrejön, mert képes odafigyelni a szavak értelmére.

Jávori Ildikó gyógypedagógus